cica 1119
A mai napon elbeszélgetünk a covid-fasizmusról a vendégeimmel.
Rühellek, te geci orbán, de ez a találkozó elkerülhetetlen.
Először is, a te időd lejárt, nem engedünk neked további pusztítást. Tessék, megkapod a bukás bélyegét, amit már gondolatban előkészítettem számodra. Ezt most rád bélyegezem.
Így. Tehát rád tettem a bukás bélyegét. Innentől véged. Megbuksz.
- Köszönöm szépen, hogy megbuktatsz.
- Tudom, hogy nehezedre esik, de nem engedem meg, hogy tegezz. Eddig nem tanultál tiszteletet, de ez itt az én platformom, itt én vagyok a kreátor. Te itt csak magázhatsz és elnézést kérhetsz, hogy letegeztél. Te itt nemcsak megbuksz, de tiszteletet is megtanulsz az irányunkban.
- Elnézést kérek, köszönöm szépen, hogy megbuktat. Egy náci, alávaló, parazita, aljas gazember voltam. Nagyon bánom a bűneimet. Belátom, alkalmatlan vagyok az ország vezetésére. Utolértek a bűneim következményei. Uszítottam, megfélemlítettem, egymásnak ugrasztottam az embereket. Hazudtam, fasisztoid rendszert vezettem be az országban, és méltóságában, szabad akaratában, emberségében megaláztam magyar emberek millióit. Így belátom, hogy alkalmatlan vagyok a pozíciómra. Azt is belátom, hogy a cselekedeteim nem maradhatnak következmények nélkül. Így a felelősségre vonás valamilyen formában, ami nekem, az embereknek és az országnak is jó, bekövetkezik. A bukás szégyen-bélyegét viselem, tanulságképpen más, jövőbeli politikusok és vezetők számára.
- Ezt körülbelül én is így gondoltam, de elfelejtettél tőlem és a honfitársaimtól bocsánatot kérni.
- Bocsánatot kérek azoktól, akiknek az életét pokollá tettem. Erre nincs mentség. A következményeit viselnem kell.
- Valóban. A következőkben vegyük át, miket fogsz csinálni annak érdekében, hogy az ország működése visszaálljon a rendes kerékvágásba, és akik szenvedtek a rémuralmad alatt, azok is kárpótolva legyenek az utolsó fillérig. Átvitt értelemben is persze.
- Rendben, megértettem és figyelek.
- Milyen újszerű orbán viktortól alázatot tapasztalni! Ugye, milyen érdekes? Te várnád el, te követeled a fasisztoid rendszeredhez fűződő feltétlen engedelmességet és alázatot, és most is idejöttél hozzám megalázkodni és engedelmeskedni az iránymutatásomnak? Nos, hogy ne rabold az időmet, felsorolom, hogy miket teszel meg - illetve már tudjuk a kibontakozó valóság előjeleiből, hogy ezeket MÁR megtetted - hiszen az idő nálam és az én világomban egybemosódik - az ország nyugalma érdekében.
Először is, az oltatlannak mondott magyar emberek baszogatását és terrorizálását sürgős gyorsasággal abbahagyod és abba is hagyatod.
- Megértettem.
- Akkor legyél szíves el is ismételni.
- Én, orbán viktor, magyarország miniszterelnöke - de már nem sokáig -, az oltatlan magyar emberek baszolgatását és terrorizálását sürgős gyorsasággal abbahagyom és abba is hagyatom.
- Ha tudnád, hogy ez milyen jól hangzik! Ez számomra egyszerűen csodálatos, hogy ezt pont tőled hallom kimondani! Látod, máris volt értelme a kettőnk közös találkozójának. Az én világomban minden egyszerűbben megy ám!
Egyébként tegyük hozzá, az oltott emberek baszogatását is abbahagyod. Még pontosabban szólva, abba is hagytad. Abbahagytad az emberek baszogatását - akár oltatlan, akár oltott. De mit is jelent ez? Megfogalmaznád nekem?
- Igen. Kezdek ráérezni. Levetettem a maszkot az emberekkel.
- Jó döntés. Még akkor is, ha én is kellettem hozzá. De igen, ez tény, levetetted. Hozzáteszem, sokáig nem volt már rajtunk.
Tovább?
- Visszaadtam az embereknek a döntési szabadságukat. Rájöttem, hogy az emberekre kell rábízni, hogy oltatják -e magukat, vagy sem.
- És mi történt?
- Nyugalom lett az országban. A döntésem következménye az lett, hogy nyugalom lett az országban. Én még nem tapasztaltam ilyen nyugalmat az országban.
- Mert egy hülye vagy, és te imádod a konfliktust. De most lenyomtalak. Ugye, milyen érdekes? Te akarod lenyomni a fasisztoid dumádat az emberek torkán, és úgy jársz a végén, hogy én nyomom le a torkodon az én döntéseimet. Megfordult a kocka, a befőtt teszi el a nagymamát, kedves!
- Megértettem.
- És most figyelj jól. Te az emberi, velem született, Istentől való szabadságomat soha nem fogod tudni baszogatni. Megpróbálhatod, de rábaszol. A te saját életedet, azt irányíthatod, szabályozhatod, el is baszhatod, de az enyémet és a többi szabad emberét nem. Ehhez tartsd magad a továbbiakban.
- Megértettem.
- Ez a beszéd. Mi fog még történni, illetve történt meg a továbbiakban?
- Megbuktam.
- Igen, annak nagyon örülünk, de ha visszaemlékeznél, hogy előtte mi történt?
- Nagyon kínos, ugyanis magamba zuhantam. Elveszítettem a kontrollt.
- Csodálkozol? Amikor ilyen hülyeségeket beszélsz, hogy az oltatlanok a hibásak a negyedik hullámért, és hogy az ötödik hullámban minden oltatlan meghal?
- Én egy hülye vagyok.
- Igen, az.
- Valóban magamba zuhantam ettől. Ez a tapasztalat egy új lehetőség számomra. Hogy elmélyüljek abban, hogy hol rontottam el. Igen, a bukásomat megelőzte egy magammal való elszámolás időszaka is.
- Örülj neki, ha nem leszámolás lesz belőle a többiek részéről! Még az is lehet!
- Feltétenül összeszedem magam. Mindenesetre az összes jogtalan intézkedésemet visszavonom, és az országot, amíg még vezetem (már nem sokáig -a szerkesztő megjegyzése), addig a nyugalom szigetévé teszem.
- Sokan fognak neki örülni, hidd el. A konfliktus igényedet pedig kiélheted mondjuk a sportban.
- Kezdem érteni, hogy miről szól ez a mai beszélgetés.
- Elvárom, hogy így tedd. Mint ahogy jeleztem, más út amúgy sem lehetséges. Most elengedlek, hogy bevégezd a sorsot. Mi, többiek, majd gondoskodunk a sajátunkról.